Október 23-án, csütörtökön Dominique Seux geopolitikai szempontból osztotta meg velünk véleményét a francia gazdasági helyzetről 2025 utolsó negyedévében. „Vállalkozások, keljetek fel! Jólét teremtése egy bizonytalan világban” címmel a vállalatvezetőkhöz szólva kiemelte azokat a kihívásokat, amelyekre 2026-ban figyelni kell, valamint azokat az erősségeket, amelyeket ki kell aknázni.
Íme hat fő gondolat az előadásából:
1// Franciaországban nem állnak olyan rosszul a dolgok; gazdasági helyzetünk nem katasztrofális
A várható élettartam tovább növekszik, különösen a jó egészségi állapotban; a vásárlóerő válsága nem olyan súlyos, mint amire elhitetik velünk, amit jól bizonyítanak az európai csúcsot jelentő kulturális fogyasztásunk, a magánúszómedencék száma, valamint a 19%-ra emelkedett megtakarítási ráta. A növekedés 2026-ra körülbelül 1%-ra becsülhető, a munkanélküliség pedig a várt 9% helyett 7,5% lesz.
2// Franciaország a „mozaikgazdaságával” tűnik ki
Ez mind a lefelé, mind a felfelé irányuló sokkhatásokat tompítja, ami védelmet nyújt számunkra, de néha meg is akadályozza, hogy talpra álljunk. Egyes ágazatok – például az ingatlan-, az autóipar, valamint a vegyipar és a kohászat – jelentős nehézségekkel küzdenek, más ágazatok viszont jól teljesítenek, mint például a repülőgépipar, a védelmi ipar, az egészségügy és a szolgáltató szektor.
3// A gazdaságban a hatalmi viszonyok uralkodnak, és ma már nagyobb szerepet játszanak, mint a törvény
Manapság a verseny fontosabb, mint az együttműködés, és ez a tendencia várhatóan továbbra is fennmarad. Ez összhangban áll azzal a jelenlegi tendenciával, hogy azok a vezetők élveznek előnyt, akik úgy tűnnek, mintha „határozottan cselekednének”, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy „inkább őrülteknek tűnnek, mint gyengéknek”. Ezt a jelenséget tovább erősíti a közösségi médiából fakadó, bizonyos mértékben gátlástalan kommunikáció, amely a tényeknél nagyobb súlyt helyez a reakciókra és a véleményekre.
4// Három strukturális kérdést kell sürgősen megoldani: a piacgazdaságot, a munkaerőköltségeket és a munkamennyiséget.
Franciaország az egyetlen nyugati ország, ahol megosztottság uralkodik a piacgazdasági modell kérdésében. Ráadásul a munkaerőre kivetett kötelező járulékok mértéke már visszatartó erővel bír, ami a TSS-hatáshoz („Tout Sauf le Salariat”, azaz „bármi, csak ne bérmunkát”) vezet. Végül, az egy főre jutó évi átlagosan 664 munkaórával – szemben az európai 774 órával – a munkamennyiségünk összességében túl alacsony a szomszédainkhoz képest.
5// Mi Franciaország gazdasági identitása?
A britek számára ez a szigetmentalitás, a németek számára a termelés, az amerikaiak számára az innováció, az olaszok és a görögök számára pedig a történelem és a kulturális örökség. Franciaország pedig kreativitásával tűnik ki, amit az olimpiai játékok során az egész világnak bebizonyított. Merjük ezt népszerűsíteni, és vállalatainknak megvan ehhez a jogosultsága!
6// A következő öt évben három prioritás lesz elengedhetetlen a vezetők számára: figyelemmel kell kísérniük a geoökonómiát és a tőzsdéket, és bátran ki kell állniuk a véleményük mellett
Ebben az átmeneti időszakban, amikor a médiában legjártasabb személyiségek felforgatják a politikát, sürgősen szükség van arra, hogy a gazdasági szereplők is megtanuljanak olyan hangosan szólalni, mint a nagy szájúak. Például mi a középvállalkozásaink álláspontja a Zucman-adóval kapcsolatban? Vállalatvezetők, merjetek megszólalni, hogy elmagyarázzátok, megtestesítsétek és bemutassátok a valódi értékteremtést, kihasználva a technológiai, egészségügyi és vállalkozói fejlődés adta lehetőségeket!
