A valóság az, hogy ez nem eredmény: hanem kockázat.
A tévé előtt vagy a mobiltelefonunkat böngészve eszünk. Hányszor látunk étteremben olyan szülőket, akik a telefonjukat bámulják, miközben a gyerekeik szószt öntenek az asztalterítőre vagy chipsdarabokat dobálnak a padlóra? Vagy ami még rosszabb: a gyerekeknek is van valami eszköz a kezükben.
A kutyámmal tett napi sétáim során gyakran látom, hogy a kutyatulajdonosok telefonálnak, a közösségi médiát böngészik vagy beszélgetnek. Ritkán látni olyat, aki „csak sétáltatná a kutyáját”, mintha az élete függne tőle.
Ugyanez vonatkozik azokra a szülőkre is, akik babakocsit tolnak, miközben a gyerekük mutogat és azt mondja: „nézd” vagy „nézd, ott van”… ők pedig továbbra is a képernyőjüket bámulják. Egy nap egy kétéves kislányt majdnem elütöttek, mert az apja nem tudta levenni a szemét a mobiltelefonjáról.
Úgy élünk, mintha a „többfeladatos munkavégzés” egyenlő lenne a termelékenységgel; a tudomány azonban már cáfolta ezt: csökkenti a termelékenységet, növeli a hibák számát és kimeríti az elmét.
Néhány évtizeddel ezelőtt a meditációt még „hippis” vagy ezoterikus dolognak tartották, amely csak azoknak volt fenntartva, akik a keleti spiritualitást keresték, vagy kiléptek a rendszerből. Ma már a tudomány is bizonyította előnyeit: a tudatosság elengedhetetlen eszköz a mentális egészség megőrzéséhez. Ezen túlmenően pedig kiváló eredmények elérésének egyik módja is.
Mindezeknek a gyakorlatoknak egy közös vonása van: egyszerre csak egy dolgot csinálni; teljes mértékben odafigyelni arra, amit éppen csinálsz.
Amikor egy ügyféllel dolgozunk, tisztában vagyunk azzal, hogy a belső csapat nem tud mélyebben foglalkozni bizonyos kiadási vagy költségtípusokkal. Nekik a működés biztosítására kell összpontosítaniuk, a belső és külső válságok megoldására… és a napnak továbbra is csak 24 órája van. Elméletileg hetente csak 40 munkaóra áll rendelkezésre, amelyeket azonban hamar elvonnak a megbeszélések és a sürgős ügyek.
Az ERA-nál ezt az elvet követjük: amikor egy projektet vállalunk, teljes figyelmünket annak szenteljük. Mivel nem kell a napi működéssel foglalkoznunk, teljes mértékben elmerülhetünk az adott feladat megoldásában. Nem próbáljuk egyszerre megoldani a csomagolási, informatikai és takarítási feladatokat. Minden szakember egy-egy feladatra koncentrál, azt alaposan áttanulmányozza, és addig nem áll le, amíg meg nem találja a legjobb megoldást.
A kiválóságot nem azzal érjük el, hogy mindent egyszerre csinálunk, hanem azzal, hogy egy dolgot jól csinálunk.
Akkor érzem magam a leginkább túlterhelve, amikor egy dologra próbálok koncentrálni, miközben öt másik dolog is a figyelmemet igényli. Ekkor eszembe jut: egyszerre csak egy dolog… és lélegzek.
És te? Mi az az egy dolog, amit most éppen tenned kellene? Hogyan sikerül rá összpontosítanod?
