Minden bejegyzés
A látszólagos stabilitástól a kockázatkezelésig: mit kell megtanulniuk az energia- és közlekedési vállalatoknak 2026 előtt
A látszólagos stabilitástól a kockázatkezelésig: mit kell megtanulniuk az energia- és közlekedési vállalatoknak 2026-ra tekintve
Fernando Vázquez, az ERA Group tanácsadó partnere
Az elmúlt években kevés ágazat keltett olyan nagy érdeklődést a vállalatok körében, mint az energia- és a közlekedési szektor. A költségvetéseket, az ellátási láncokat és az üzleti modelleket próbára tevő sorozatos sokkhatások után 2025-ben részleges megkönnyebbülés érződik. Az árak egyes esetekben mérséklődtek, és a rendkívüli ingadozások már a hátunk mögött vannak. Ugyanakkor tévedés lenne ezt a helyzetet a normális állapotba való visszatérésként értelmezni.
2026-ra tekintve a valódi kihívás nem annyira az árszintekben rejlik, hanem inkább az azokat övező összetettségben. Az energia és a közlekedés továbbra is kritikus fontosságú területek maradnak, nemcsak azért, mert jelentős hatással vannak az eredményre, hanem azért is, mert felerősíthetik a működési, pénzügyi és stratégiai kockázatokat.
Amikor a stabilitás már nem egyenlő a normális állapotgal
Az energetikai szektorban Európa egyértelműen túljutott a 2022-es válság legsúlyosabb szakaszán. A villamosenergia- és gázárak a csúcsértékekről visszaestek, és átlagosan nagyobb stabilitás felé tartanak. Ugyanakkor továbbra is jelentősen magasabbak, mint a válság előtt, és mindenekelőtt magasabbak, mint más régiókban, például az Egyesült Államokban. Ez a különbség strukturális hátrányt jelent az európai ipar számára a rendkívül versenyképes globális környezetben.
Ehhez hozzájön az energiamixben bekövetkezett mélyreható változás. A megújuló energiaforrások egyre növekvő elterjedése – amelyek már az európai villamosenergia-termelés mintegy felét teszik ki – csökkentette a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget, ugyanakkor nagyobb áringadozásokat is okozott. Az energia ma tisztább, de egyúttal nehezebb is előre jelezni, ami bonyolítja a költségvetési tervezést és a kockázatkezelést.
A közlekedési és logisztikai ágazatban 2025 nem annyira a hirtelen árváltozások éve volt, mint inkább a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás próbája. A közúti közlekedésben a viszonylagos stabilitást 2026-ra vonatkozó mérsékelt áremelésekről szóló bejelentések kísérték, amelyek elsősorban a bérinfláció és a magasabb karbantartási költségek miatt váltak szükségessé. Az üzemanyagot továbbra is külön díjként kezelik, ami további bizonytalanságot okoz.
A tengeri szállítás esetében már elmúltak az előző évek extrém csúcsai, és a fuvardíjak jelentősen csökkentek, bár a volatilitás továbbra is jellemző. Ehhez a helyzethez hozzájárul a „nearshoring” (a termelés és a beszerzés egy részének közelebbi piacokra történő áthelyezése) térnyerése, amely újradefiniálja az áruforgalmat és megváltoztatja a nemzetközi szállítással kapcsolatos kockázatokat. Ugyanakkor a fuvarozók védekezőbb álláspontot vesznek fel, növelik a pótdíjakat és korlátozzák kockázati kitettségüket, ami csökkenti a szállítmányozók manőverezési lehetőségeit.
Döntéshozatal elsajátítása kevésbé szélsőséges, de összetettebb környezetben
Az energia- és közlekedési ágazatban levont általános tanulság egyértelmű. 2026-ra nézve a kérdés már nem csupán az, hogy hogyan lehet csökkenteni a költségeket, hanem az, hogy a szervezetek valóban tisztában vannak-e azzal, hol koncentrálódnak a kockázataik, és hogy ezek a kockázatok milyen hatással lehetnek az árrésekre, a működésre és a szolgáltatási színvonalra.
A digitalizáció, az adatok átláthatósága és a beszállítói kör diverzifikálása már nem csupán opcionális kezdeményezések, hanem a menedzsment alapvető elemeivé váltak. Ha ezeket a területeket nem pusztán költségtételként, hanem stratégiai kockázatként kezelik, a vállalatok versenyképességük romlása nélkül tudnak ellenálló képességet kiépíteni.
A látszólagos stabilitás megtévesztő lehet. Azok a vállalatok, amelyek képesek előre látni a fejleményeket, kedvező feltételeket biztosítani maguknak, amikor a piac lehetőséget ad rá, és adat alapú döntéseket hozni, jobban fel lesznek készülve arra, hogy versenyezzenek egy olyan környezetben, amely – bár kevésbé szélsőséges, mint az elmúlt években – továbbra is igényes és összetett marad. 2026-ban nem azok nyernek majd, akik a leggyorsabban reagálnak, hanem azok, akik elsőként felismerték a kockázatokat.
