A minap, amikor a kutyámat sétáltattam, láttam egy apát két gyerekkel – egy körülbelül 7 éves kislánnyal és egy fiatalabb, talán 5 éves kisfiúval –, akik egy sarkon álltak, és vitatkoztak arról, merre menjenek.
A lány keletre akart menni, a fiú pedig délre. Mivel nem tudtak megegyezni, az apa azt javasolta, hogy dobjanak fel egy érmét. A lány azonnal beleegyezett, a fiú viszont habozott, de végül belement.
Háromszor játszottak:
Papír kontra kő: a lány nyert.
Kő kontra olló: ismét ő nyert.
Olló kontra papír: harmadik győzelem
Szerencse? Talán. De nekem úgy tűnt, hogy a lány – aki pár évvel idősebb volt, és már sok „játékot” tudhatott maga mögött – előre látta a bátyja döntéseit. Nem volt benne teljesen biztos, de a tapasztalatain alapuló megérzése volt.
És elgondolkodtam azon, hogy ez mennyire hasonlít ERA Group végzett munkánkra: soha nem áll rendelkezésre az összes információ; de mivel több száz projekt során már láttuk, hogy a minták megismétlődnek, ez nem találgatás, hanem megalapozott becslés.
Néha a játék és a játékosok ismerete döntő fontosságú.
Előfordult már veled, hogy amikor mások azt hiszik, hogy szerencséd volt, te viszont tudod, hogy valójában azért sikerült, mert már láttad korábban azt a játékot?
