Kényelmetlen beszélgetések az árrésről
A költségszerkezeten belül vannak olyan tételek, amelyeknek van valami közös vonásuk.
Nem tartoznak senkihez sem különösebben.
Ezek nem tartoznak egyetlen osztály hatáskörébe sem.
Az operatív részleg igénybe veszi a szolgáltatást. A pénzügyi részleg kifizeti a számlákat. A beszerzési részleg szükség esetén beavatkozik. De senki sem irányítja igazán a folyamatot. És így telnek az évek.
Minden részleg hoz apróbb döntéseket. Egy új beszállító egy gyárban. A marketing által megrendelt szolgáltatás. Az IT által telepített eszköz. Idővel ez a kiadás úgy válik a költségszerkezet részévé, mintha állandó jellegű lenne.
Nem azért, mert valaki úgy döntött, hogy így maradjon. Hanem azért, mert több csapatot is érint, és végül operatív szinten kezelik. Semmi sem tűnik problémásnak. Amíg valaki alaposabban meg nem vizsgálja a helyzetet. És ekkor kezdenek felbukkanni az ismerős jelenségek: túl sok beszállító ugyanazon szolgáltatásra, eltérő árak ugyanazon vállalaton belül, felülvizsgálat nélkül megújított szerződések, párhuzamosan működő eszközök, átfedő biztosítási fedezetek
Ez nem tárgyalási probléma. Nem azért, mert rosszul bonyolították le, hanem azért, mert senki sem látta az összképet.
És általában éppen itt merül fel a probléma. Nem az árazásról van szó. Hanem arról, hogy ezt a kiadást nem kezelik külön kategóriaként. Ha egy kiadási tételnek nincs egyértelmű felelőse, akkor stratégiai felülvizsgálatra sem kerül sor. És ha ez megtörténik, akkor a tétel felülvizsgálata is megszűnik.
És sok esetben éppen itt derül ki valami érdekes. Több mozgástér van, mint amilyennek látszott.
